vissza az előző oldalra

                             
                             
                             
Balzsamozás - Múmia
                             
                             
                             
A mú­mi­a o­lyan holt­test, a­mely em­be­ri be­a­vat­ko­zás (mu­mi­fi­­lás, bal­zsa­mo­zás, plasz­ti­­ció) vagy kü­lön­le­ges kör­nye­ze­ti té­nye­zők (jég, láp, ho­mok, szél, só, e­gye­di mik­ro­klí­ma) ha­­­ra nem in­dult osz­lás­nak, így a cson­tok, a bőr, az iz­mok, a haj, a kör­mök sőt az arc­vo­­sok is hosszabb i­de­ig ép­ség­ben meg­ma­rad­tak.
                             
A Föld leg­­lön­­zőbb vi­­ke­in ta­lál­tak már ter­­sze­tes mú­mi­á­kat vagy mes­ter­­ge­sen kon­zer­vált em­be­ri és ál­la­ti holt­tes­te­ket. A ré­­szek és az ant­ro­po­­gu­sok fo­lya­ma­to­san re­kons­tru­ál­ják a mu­mi­fi­kált tes­te­ket, hogy be­mu­tat­has­sák, mi­lye­nek vol­tak é­le­tük­ben, ho­gyan tá­plál­koz­tak, mi­lyen be­teg­­gek­ben szen­ved­tek, vagy ki­de­rít­sék, ho­gyan hal­tak meg. A leg­ú­jabb ter­­szet­tu­do­­nyos vizs­­la­ti mód­sze­rek­nek kö­szön­he­­en ma már a több e­zer é­ves te­te­mek a rég le­tűnt ko­rok és kul­­rák kö­ve­te­i.
                             
                             
Mes­ter­­ges mú­mi­á­nak te­kin­tik az em­be­ri be­a­vat­ko­zás ré­vén, ve­gyi el­­­sok­kal tar­­­tott holt­tes­te­ket. A test bom­­sát leg­el­ter­jed­teb­ben ― a bel­ső szer­vek el­­vo­­­sa u­tán ― a bőr és az i­zom­zat ki­szá­­­­val pró­bál­ták le­las­­ta­ni il­let­ve meg­a­ka­­lyoz­ni. E­gyip­tom­ban a bal­zsa­mo­zók ezt nát­ron­­val vé­gez­ték, A­usz­trá­li­á­ban és Me­la­­zi­á­ban a benn­szü­t­tek na­pon szá­rít­va vagy füs­­lés­sel mu­mi­fi­kál­ták ha­lot­ta­i­kat. Sok ő­si kul­­ra má­ig meg­ő­riz­te mu­mi­fi­­ló tech­ni­­i­nak tit­ka­it; ma sem tud­juk pon­to­san, ho­gyan tar­­­tot­ták a holt­tes­te­ket a dél-a­me­ri­ka­i va­­szó-gyűj­­ge­tő chin­chor­rók, a­kik a bal­zsa­mo­zás­ban kö­zel 2000 év­vel meg­e­lőz­ték az e­gyip­to­mi­a­kat. Kí­­ban ta­lál­tak rá a 2000 é­ves Dai her­ceg­nő mú­mi­á­já­ra, a­mely­nél a test o­lyan tö­­le­tes ál­la­pot­ban ma­radt meg, hogy ma is é­­nek hat; a tu­­sok a leg­mo­der­nebb esz­­zök­kel vizs­gál­ták meg a her­ceg­nő te­te­mét, de a ma­i nap­ig sem si­ke­rült ki­de­­te­ni­ük a kon­zer­vá­lás tit­kát.
                             
A mai mo­dern bal­zsa­mo­zók más mód­sze­rek­kel dol­goz­nak: tar­­­­a­nya­got, ál­ta­­ban for­ma­lint (a for­mal­de­hid vi­zes ol­da­tát) fecs­ken­dez­nek az e­rek­be, a­mely a­nyag meg­ke­­nyí­ti a fe­hér­jét (az i­zom­zat és a szer­vek a­lap­a­nya­gát), és ez­ál­tal meg­a­ka­­lyoz­za a bom­lást e­­i­­ző bak­­ri­u­mok sza­po­ro­­sát.
                             
A mú­mi­a szó hal­la­tán ön­kén­te­le­nül is klasszi­kus le­­he­lyük­re, az ó­ko­ri E­gyip­tom­ra gon­do­lunk. In­nen ér­ke­zik még ma is a leg­több hír új te­met­ke­­si te­­le­tek fel­­­­ról, vagy a fá­ra­ó­­mi­ák ú­jabb és ú­jabb vizs­­la­­ról, e­set­leg a­zo­no­­­­ról.
                             
                             
Nem tud­ni pon­to­san, mi­kor kezd­ték el bal­zsa­moz­ni az e­gyip­to­mi­ak a ha­lot­ta­i­kat ― a leg­­geb­bi ma­rad­­nyok öt­e­zer é­ve­sek ―, de a test kon­zer­­­­nak fon­tos­­ga az e­gyip­to­mi hit­vi­lág­ban gyö­ke­re­zik. Az e­gyip­to­mi val­lás sze­rint az é­let nem ér vé­get a ha­lál­lal: úgy kép­zel­ték, hogy a te­me­­si szer­tar­tás­sal új­ra "é­let­re kel­tik" a ha­lot­tat és át­ve­ze­tik egy má­sik vi­lág­ba ― a túl­vi­lág­ba, ahol im­már az ö­rök i­dők­ig él; ez­ért meg kell ő­riz­ni a tes­tet is az ö­rök­­va­­ság szá­­ra. Hi­tük sze­rint az em­ber­nek több lel­ke is volt: Ib - a szív, Ren - a név, Ba - a sze­­lyi­ség, Ka - az é­let­e­rő és Sheut - az ár­nyék, a­me­lye­ket szü­le­tés­kor zárt ma­­ba a test. A Ka és Ba-lé­lek a ha­lál­lal el­hagy­ja a tes­tet, de a Ba-lé­lek ― a­me­lyet ma­dár­ként kép­zel­tek el ― ké­pes volt sa­ját tes­tét új­ra meg­ta­lál­ni, ha az ép­pen ma­radt.
                             
A val­­si tör­­ne­tek el­ső mú­mi­á­ja Oz­i­risz, a­ki­nek Széth­től el­szen­ve­dett ha­­la u­tán szét­szag­ga­tott és szét­szórt test­­sze­it fe­le­­ge, Í­zisz meg­ke­res­te, új­ra össze­il­lesz­tet­te és gyol­csok­kal egy­be­­töz­te; így e meg­ta­lált test­ben Oz­i­risz fel­­madt és az al­vi­lág u­ra lett.
                             
A fá­ra­ó­­mi­ák kö­zül II. Ram­szesz fá­ra­ó mú­mi­á­ja ma­radt meg a leg­jobb ál­la­pot­ban, arc­­re szin­te sér­tet­len és ko­po­nyá­ja hát­só fe­lén a haj sem hul­lott ki. A ku­ta­tók fel­­te­le­zik, hogy a mú­mi­a­­szí­tés tech­ni­­ját, va­la­mint a mes­ter­­ges tar­­­­si el­­­so­kat az i. e. 3000 kö­rül el­ter­je­dő sír­é­­­szet tet­te szük­­ges­sé. A sír­kam­rák­ban már nem őr­ződ­he­tett meg a test ter­­sze­tes mó­don, ez­ért ek­kor kez­d­he­tett a hosszas kí­sér­le­te­zés, a­mely el­ve­ze­tett a fej­lett bal­zsa­mo­­si tech­ni­ka ki­a­la­ku­­­hoz.
                             
Az e­gyip­to­mi­ak tud­ták, hogy az osz­lás a bel­ső szer­vek­ben kez­­dik, te­hát e­ze­ket el­­vo­­tot­ták; mi­vel az iz­mo­kat sem tud­ták tar­­­ta­ni, ez­ért a mu­mi­fi­­lók le­­lasz­tot­ták a cson­tok­ról, így a test­ből al­ig ma­radt több, mint a csont­váz, majd a te­te­me­ket kez­det­ben bőr­be csa­var­ták. Az Ó­bi­ro­da­lom i­de­­től gipsz­­teg­gel von­ták be a bom­ló ré­sze­ik­től meg­tisz­­tott ha­lot­ta­kat ― szo­bor­rá a­la­­tot­ták ő­ket. Ké­sőbb gyan­­ba áz­ta­tott vé­kony gyol­csot pré­sel­tek az arc­ra és a test­re, majd szu­rok­sze­rű a­nya­gok­kal át­i­ta­tott vá­szon­csí­ko­kat te­ker­tek a csont­váz kö­ré ad­dig, a­míg ki nem a­la­kult is­mét az em­be­ri test kör­vo­na­la ― így jöt­tek lét­re i. e. 2600 kö­rül az el­ső mes­ter­­ges mú­mi­ák. A leg­jobb ál­la­pot­ban ta­lált ó­bi­ro­dal­mi mú­mi­a a Szak­ka­­ban fel­tárt No­fer és Ka­ha­i ud­va­ri é­ne­ke­sek V. di­nasz­ti­a-be­li (i. e. 2450 kö­rül) sír­­nak fel­­­sa so­rán ke­rült e­lő: "A tes­tet vá­szon­ba csa­var­ták, majd vi­­gos­zöld stuk­­val von­ták be. Ezt úgy a­la­­tot­ták ki, hogy a le­he­tő leg­hűb­ben kö­ves­se az arc­vo­­so­kat, a test for­­it. A szem­öl­­köt dom­bor­­ben dol­goz­ták ki."
                             
A bal­zsa­mo­­si mód­szer to­vább­fej­­­­ben ki­e­mel­ke­dő sze­re­pet ját­szott, a­mi­kor az i­zom­szö­ve­tek és a bőr ned­ves­ség­tar­tal­­nak ki­vo­­­val kezd­tek kí­sér­le­tez­ni. A húst ek­ko­ri­ban kony­ha­­val tar­­­tot­ták, de a mu­mi­fi­­lók rá­jöt­tek ar­ra, hogy az em­be­ri holt­tes­tet job­ban kon­zer­vál­ja a nát­ron­só. A Kö­zép­bi­ro­da­lom i­de­­re te­he­tő a leg­jobb mód­szer ki­dol­go­­sa, a­mely­nek rész­le­tes le­í­­sa Hé­ro­do­tosz és Di­o­­rosz í­­sa­i nyo­mán ma­radt ránk.
                             
A bal­zsa­mo­zás el­ső lé­­se­ként a test bel­se­jét ke­zel­ték. Az el­hunyt a­gyát az or­ron vagy a nyak­szirt­csont nagy nyí­­sán, az ö­reg­lyu­kon ke­resz­tül el­­vo­­tot­ták, de nem ő­riz­ték meg, mert val­­suk­ban nem volt fon­tos sze­re­pe. Az­u­tán é­les kő­kés­sel ej­tett ha­si vagy ol­dal­só vá­gás­sal a tes­tet fel­nyi­tot­ták és ki­vet­ték a bel­ső szer­ve­ket, a­me­lye­ket át­mos­tak, kü­lön szá­­tot­tak és il­la­to­­tot­tak, be­­lyál­tak, majd kü­lön-kü­lön ka­­pusz­e­­nyek­be he­lyez­tek. A ka­­pusz­e­­nyek fe­de­lét Hó­rusz is­ten fi­a­i­nak kép­­sa­i dí­szí­tet­ték: az em­ber­fe­jű Am­szet is­ten a má­jat, a ma­jom­fe­jű Há­pi a tü­dőt, a ku­tya­fe­jű Du­a­mu­tef is­ten a gyom­rot, Ke­beh­sze­nuf, a só­lyom­fe­jű is­ten a be­le­ket és az al­­test kü­lön­­ző szer­ve­it véd­te. A kor­sók­ba zárt szer­ve­ket a ha­lott mel­lé te­met­ték. A szí­vet kon­zer­vál­ták, majd vissza­he­lyez­ték a test­be és né­ha a ve­­ket is a test­ben hagy­ták.
                             
Az e­gyip­to­mi­ak már ko­rán rá­jöt­tek ar­ra, hogy a nö­­nyek gyan­­i­nak bak­­ri­um­ö­lő ha­­suk is van. Ez­ért mi­u­tán a te­te­met pál­ma­bor­ral át­mos­ták, tel­je­sen ki­tisz­­tot­ták, a has­ü­reg­be nát­ron­sót és il­la­tos gyan­­val, fű­sze­rek­kel te­li vá­szon­cso­ma­gocs­­kat töl­töt­tek; a ko­po­nyá­ba fe­nyő­­lék gyan­ta­o­la­ját ön­töt­ték és az e­gész tes­tet több hét­re szá­raz nát­ron­­ba á­gyaz­ták. Kö­rül­be­lül 40 nap a­latt a test tel­je­sen ki­szá­radt, a bőr és az össze­a­szó­dott iz­mok tel­je­sen rá­ta­pad­tak a cson­tok­ra; a te­tem jel­leg­ze­tes szür­kés, fe­ke­tés szí­­vé vált. A ki­szá­­tott tes­tet o­laj­jal és vi­asszal ke­zel­ték. A bal­zsa­mo­zás­hoz kám­for­o­la­jat, mir­hát, bo­­ka­o­la­jat, méh­vi­aszt, céd­rus­fa és más tű­le­ve­­ek gyan­­ját hasz­nál­ták, de e­se­ten­ként al­kal­maz­ták a pisz­­ci­a, a bal­zsam­fa gyan­­ját és kü­lön­­ző nö­­nyi o­la­ja­kat, ál­la­ti zsi­ra­­ko­kat is. A bal­zsa­mo­zók i­gye­kez­tek, hogy a holt­test le­he­­leg é­let­hű le­gyen, ez­ért vá­szon­nal és fű­rész­por­ral töm­ték ki. A száj­ba és a be­e­sett or­cák a­lá is tö­més ke­rült, a szem­héj a­lá kis rongy­lab­da­cso­kat, né­ha hagy­mát he­lyez­tek és er­re ke­rül­tek a por­ce­lán­ból ké­szí­tett, fes­tett sze­mek. A tes­tet fa le­cek­kel me­re­­tet­ték, hogy a mú­mi­á­nak tar­­sa le­gyen, majd szak­sze­­en be­­lyál­ták. A kéz- és láb­uj­ja­kat e­gyen­ként kör­be­te­ker­ték fi­nom vá­szon­csí­kok­kal, majd a kart, a lá­ba­kat és a töb­bi test­részt is szám­ta­lan ré­te­gű vá­szon­csík­kal pó­lyál­ták. Az e­gyes ré­te­gek kö­zé a­mu­let­te­ket he­lyez­tek, hogy meg­véd­jék az el­huny­tat a túl­vi­lág fe­lé ve­ze­tő ú­ton. A leg­gya­ko­ribb a­mu­lett az Ud­zsat-szem volt, ez se­­tett sér­tet­le­nül meg­ő­riz­ni a tes­tet. A Djed-osz­lop az ö­rök­­va­­­got szim­bo­li­zál­ta, a szka­ra­be­usz bo­gár pe­dig ar­ra ü­gyelt, hogy a ha­lott a ha­lál u­tán új­­é­led­hes­sen.
                             
Az el­­szült mú­mi­át egy nagy­­re­tű ken­­be tet­ték, az arc­ra gyak­ran masz­kot he­lyez­tek, a be­te­kert test­re pe­dig egy­es kor­sza­kok­ban kar­to­­zsok (gipsszel ke­­nyí­tett vász­nak) ke­rül­tek, a­me­lyet is­ten­­pek­kel, fel­i­ra­tok­kal és a­ra­nyo­zás­sal dí­szí­tet­tek. A bal­zsa­mo­zás mint­egy 70 na­pos fo­lya­ma­tát egy A­nu­bisz ál­ar­cot vi­se­lő pap fel­ü­gyel­te; őr­­dött, hogy min­den a meg­fe­le­lő gon­dos­ság­gal tör­tén­jen. A kon­zer­vált és be­cso­ma­golt mú­mi­á­kat vé­gül át­ad­ták a hoz­­tar­to­zók­nak, hogy meg­kezd­hes­sék a te­me­­si szer­tar­tást.
                             
A mú­mi­ák dí­szes fa­ko­por­sók­ba ke­rül­tek, a­me­lyek a Kö­zép­bi­ro­da­lom vé­­ig ál­ta­­ban lá­da for­­­ak vol­tak, ké­sőbb a mú­mi­a a­lak­ját u­­noz­ták. A te­me­tés nap­ján a leg­i­­sebb fiú tisz­te volt, hogy fo­ga­dott pa­pok kí­­re­­ben a sze­re­tett csa­lád­ta­gon el­­gez­ze a "száj­meg­nyi­tás" kü­lön­le­ges ha­lot­ti szer­tar­­sát. A már e­­­szí­tett sír­kam­rát a te­me­tés so­rán be­ren­dez­ték, ki­ta­ka­­tot­ták és a szer­tartás zá­­­sze­ként a ko­por­sót a sír­bolt­ba he­lyez­ték. Az e­­ke­lők sír­­ban több, egy­más­ba he­lye­zett ko­por­só és kő­szar­ko­fág véd­te a mú­mi­át. A sír aj­ta­ját be­fa­laz­ták és le­pe­csé­tel­ték, hogy a ha­lott za­var­ta­la­nul át­lép­hes­sen az ö­rök­lét­be.
                             
Az em­be­re­ken kí­vül az e­gyip­to­mi­ak ked­venc ál­la­ta­i­kat is bal­zsa­moz­tat­ták, de még jel­lem­zőbb volt, hogy az is­te­nek meg­tes­te­­­se­i­ként tisz­telt ál­la­tok mú­mi­á­ját ál­do­za­ti a­do­mány­ként a­ján­lot­ták is­te­ne­ik­nek. Száz­ez­­vel ta­lál­ha­tók macs­ka­­mi­ák Bász­tet is­ten­nő ál­do­za­ti a­ján­­ka­ként, vagy í­bisz mú­mi­ák, a­me­lye­ket a böl­cses­ség meg­tes­te­­­­nek, Thot is­ten­nek a­ján­lot­tak fel. Gyak­ran bal­zsa­moz­tak ha­la­kat, kro­ko­di­lo­kat, kí­gyó­kat, ku­tyá­kat és sa­­lo­kat is.
                             
                             
                             
az eredeti anyag helye:
http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%BAmia
                             
                             
                             

vissza az előző oldalra

                             
                             
                             

készítette: Fodor

 

módosítva: 2010. július 27.